Iochom Zsolt: Alma Mater
(A Márton Áron Főgimnázium névadásának 35. évfordulóján)
Itt, ahol a falak is imádkoznak, a padok mélyén még visszhangzik a hit.
Valami több van a könyvek sorai között – egy láthatatlan, de élő örökség.
Ablakai mögött egy évszázad néz be, és a krétaporban már nemcsak számok,
hanem szavak is felsejlenek, amelyekből élet lesz.
Itt tanultuk meg, hogy az igazság néha nehéz, de sosem hallgathat el.
Hogy a csend nem gyávaság, hanem imádság is lehet.
Márton Áron, akit e falak neveltek, aki vállára vette egy nép terhét
és nem hajolt meg, csak az oltár előtt. Ő mondta: „Non recuso laborem”.
Jelmondata itt maradt velünk, a reggeli harangszóban, a feleltetés előtti csendben,
a diákcsíny mögötti bűnbánatban, a tanári tekintetben.
Ma harmincöt éve viseljük a nevét, nemcsak a fejléceken, hanem a szívünkben is.
Ez a név iránytű, nem múlt, hanem jelen idő –és jövő.
Ez az iskola nem csupán tanít, hanem nevel. Nem csupán nevel, hanem felemel.
És ha egyszer kilépünk a kapun, a Lélek velünk lép tovább.
Mert aki itt tanult, az tudja: a legnagyobb tanítás – szeretetből fakad.
És aki szeretni tud, az sosem felejti el, hol tanulta meg…
2025. május 25., Csíkszereda
* Az
1913/14-es tanévben Márton Áron hetedikes gimnazistaként már utolsó évét tölti
abban a gimnáziumban, amely ma már az ő nevét viseli. (A felvételen a jobb
szélen látható, kezében cigarettával.) Fotó
forrása: A Gyulafehérvári Főegyházmegyei Levéltár