Iochom Zsolt: Elsőáldozásra
Ma először jövök hozzád kenyérben,
nem fényes trónról, csak csendes oltárról.
Nem harsog dallam, nem kürt hangja kísér –
csak a hit halk hangja hív engem hozzád.
Nem azért jövök, mert tökéletes vagy,
hanem mert hívtál, vágytál rám, vártál.
Szíved kis templom lett ma délelőttre –
s én örökre ott szeretnék maradni már.
Nem látlak, Uram, mégis érzem: itt vagy,
kis szívem reszket, mégsem félek én.
Oly sokat hallottam már rólad –
de most tudom igazán, mit jelent a békesség.
Először veszlek magamhoz, Jézusom,
mint kenyér vagy itt, s mégis Király.
Olyan kicsi vagyok, de Te bennem laksz –
s ettől most minden új lett és más.
Maradj bennem – ne csak ma, de mindig!
Vezess, ha félek, s örülj velem, ha nevetek!
Ma kezdődik valami, ami örök –
egy szeretet, amit már semmi el nem vehet.
2025. május 4., Csíkszereda