Iochom Zsolt: Felhő rejti már a Fényt
Ott álltunk még – s Te már emelkedtél,
lábad nyomán még remegett a föld.
Szavaddal csillagot gyújtottál bennünk:
„Ne féljetek – én veletek leszek örökké.”
Nem sírtunk, bár eltűntél szemünk elől,
mert szíved ígérete tűzként égett.
A mennybe mentél – de nem hagytál minket,
csak máshogy lettél jelen: lelkünkben égve.
Áldozócsütörtök: út és magasság,
melyet a hit visz tovább – nem a szem.
Minden felemelt kéz, minden imádság
azóta is feléd nyúlik – kegyelemből, hittel.
Nem csak búcsú volt ez, hanem küldetés:
„Menjetek el, tanítsatok, szeressetek.”
A felhő mögött is Te vagy a világosság –
s mi vagyunk most a lábad nyoma itt lent.
Emelj minket is – ne csak a menny felé,
hanem a hűség, a szolgálat útján.
Legyen a szívünk a Te trónusod, Krisztus,
és a világban látható tested a tetteinkben!
2025. május 29.