Iochom Zsolt: A kovász mi legyünk
(XIV. Leó pápa beiktatási szertartásán)
Félve és remegve lépek,
nem uralkodni, szolgálni jöttem,
nem vagyok nagyobb nálatok –
csak veletek akarok lenni: testvér.
Mint Péter, ki megtagadott,
mégis szeretett lett belőle,
úgy állok én is e küszöbön:
egy nyájért élő pásztor-szívvel.
Nem hatalom, nem parancs,
nem dísz és ék vagy palást,
hanem Krisztus nyoma a porban –
ebbe simulna bele a lábam.
Ne féljetek más lenni,
ne zárjatok kaput a világnak.
Aki más, az is testvér –
és Isten mindenkit hív magához.
A kovász mi legyünk –
a csendes, alázatos élesztő,
amely nem kér dicséretet,
csak új kenyeret szül a reményből.
Legyünk a szó, mely nem bánt,
a kéz, amely nem nyúl le, hanem felsegít.
Egyek vagyunk – sok nyelven, sok álomban –
egy család, egy szeretet.
Nézzetek Krisztusra,
ne rám – én csak mutatok felé.
Szívetekben szülessen meg
az az Egy, aki mindig szeretett.
2025. május 18., Csíkszereda