Iochom Zsolt: Simogatás a léleknek
(A tea világnapjára)
Lassan gőzölög a csészében a csend,
mint suttogás, mely szívemhez beszél,
minden kortyban nyugalom íze van,
a világ zaját oldja hangtalan.
Bársonyos hő, ahogy kezemhez ér,
mesélni kezd – rétről, fényről, ízről…
egy távoli kert, ahol zöldül a fű,
és ring a szellő, mint selyemkendő.
Jázmin, bergamott, vagy fahéjas rét –
minden teám egy elcsent, halk emlék.
Megáll az idő, s csak én vagyok ott,
ahol az illat emléket lopott.
Simogatás ez, nem csak ital –
lélekmelegítő esti zsoltár.
S míg csészém alján megpihen a fény,
kibomlik bennem a béke s a remény.
2025. május 21., Székelyudvarhely