Iochom Zsolt: Csak egy pillanat
A folyó partján ült, egyedül, szótlanul. Az élet sodrása rég elszippantotta mellőle azokat, akik fontosak voltak számára. A víz lassan kavargott, tükrében meg-megrebbentek az alkonyi fények. Ekkor pillantotta meg: egy kérész röppent ki a hullámokból. Szárnya finoman csillogott, táncot lejtett a levegőben. Légies volt, szinte földöntúli.
Elmosolyodott. A pillanat tökéletessége, a szépség tiszta formája ott volt előtte. Pár perc múlva több száz kérész népesítette be a Tiszát. Szíve megremegett ettől a különös látványtól.
– Még a legrövidebb boldogság is megéri – gondolta, és először érezte úgy, hogy nem is olyan magányos. Az élet megmutatta önmagát, tiszavirágként. Csak észre kell venni a csodát!
