Apák napja alkalmából megosztom egy kedves kis történetemet. Boldog apák napját kívánok minden édesapának!
Józsi első napja az óvodában
Szeptember elsején Józsika úgy pattant ki az ágyból, mintha valami nagy kaland várna rá – aztán mikor mondtuk, hogy megyünk az óvodába, rögtön gyanakodni kezdett.
– Oda fogunk költözni? – kérdezte rémülten. Elmagyaráztuk, hogy nem, csak játszani visszük a többi gyerekkel, de azóta is gyanús neki a dolog.
Ünneplőben mentünk, ő szandálban, mert csak abban hajlandó. Felvette a legszebb farmer nadrágját is. A haját háromszor fésültük meg, mire elfogadta. Az ajtóban határozottan fogta a kezem, mint aki engem kísér be.
Az óvónéni mosolygott, a többi gyerek sírt. Józsika csak nézett körbe, aztán odasúgta:
– Most komolyan… itt kell hagynod engem?
Kacagtam. Aztán, mint egy bölcs öregúr, leült egy kék székre, és kijelentette:
– Akkor most nézem, mi folyik itt.
Hazafelé már magyarázta, ki nem ette meg a tízórait, ki sírt hangosan, és hogy Zsófi szerint az ovi jó, de szerinte majd ő eldönti.
Este, mikor kérdeztem, na, milyen volt az ovi, csak annyit mondott:
– Hát... túléltem. Apa, holnap is kell menjünk?