Iochom Zsolt - A Lélek csendje
Már nem zúg szél, nem lobog a láng,
de a csend mélyén valami maradt.
Pünkösd nem ért véget tegnappal –
csak beköltözött a szívünkbe halkan.
Nem harsog már, csak vezet csendesen,
mint forrás mélyén a rejtett patak.
Ott van a szóban, a hallgatásban is,
s vezet, ha engedem, nap nap után.
Pünkösdhétfőn a Lélek nem tüzes szó,
hanem egy mozdulat: kezet nyújtani.
Egy mosoly, amit talán nem is vártak,
de valakinek új reményt hoz mégis.
Mert nem csak ünnep a Szentlélek jelenléte –
hanem kenyér, amit titokban szelünk.
És tűz, amit akkor is őriz a szív,
ha már minden hamvadni kezd körülöttünk.
Jöjj, Szentlélek, a remény zarándokaihoz,
mikor a világ visszazuhan szürkeségbe.
Legyen bennünk hétköznapi szentség,
mely Téged hordoz minden pillanatban.
2025. június 9., Csíksomlyó