Iochom Zsolt: Szent Antal kilencede
A kereső lélek
Fiatal szíved már Istenre szomjazott,
és elhagyva világot, rangot, nevet,
csendes cellákban kerested Őt,
aki a Lélekben tanít szeretni.
Az elrejtett vágy
Nem szóltál sokat – csak szolgáltál halkan,
de a világ felfigyelt rád mégis.
Aki elrejtőzik Isten ölében,
annak hangját az ég hordozza tovább.
Az Ige tüze
Mikor szólnod kellett, sziklák is megindultak,
s a szívek, rég megkeményedve, meglágyultak.
Nem Te győztél meg – hanem az Evangélium,
mely benned lángolt, mint égő hegytetőn a nap.
A szegények pártfogója
Nem a gazdag udvarokat kerested,
hanem a nyomor szélén élő testvéreket.
Kenyérrel tápláltad, szóval emelted őket –
s megértették: az Isten nem hagyta el őket.
A csodák csendje
Nem akartál csodát – csak hűséget,
mégis nyomán gyógyult a vak, az éhező.
Aki egészen Istenben él,
annak imájában ott dobban az Ég.
A gyermek Jézussal
Karodban nem hatalom, hanem Jézus nyugodott,
gyermekként – de a világ Királyaként.
Minden szentkép tanúsítja e titkot:
hogy aki kicsi, az hordozza a legnagyobbat.
A keresők segítője
Elveszettek pártfogója vagy,
kulcs, mely megnyitja a remény kapuját.
Nem csak tárgyak, hanem életek,
útkereső lelkek találnak haza általad.
Az alázatos szent
Dicséret nem tett büszkévé,
csak mélyebb imára hajtott.
Tudtad: minden szó, minden tett
Istené, aki a porból is felemel.
A teljes odaadás
Most már örök világosságban élsz,
de ma is köztünk jársz szelíden, hűséggel.
Taníts minket úgy szeretni, ahogy Te:
életünket adni Krisztusért, örömmel.
2025. június 10., Székelyudvarhely