Iochom Zsolt - Úton Hozzád
Nem csak lábunk indul, szívünk is útra kel,
egymásba fonódik lélek és imádság.
A remény zarándoka ma hazatalál,
mert minden élő Téged keres, Mária.
Hordjuk a terhet – országnyi súlyokat,
csendben mondott vágyakat és fájdalmakat.
Szívek dobbanása olvad egy imába,
s ott leszünk, ahol a kegyelem földet ér.
Csíksomlyó hegye anyai öleddé válik,
s Te ott állsz – mosolygó, áldó palástban.
Százezrek szíve egyszerre dobban,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Letérdel a nemzet, vállat vállhoz téve,
és nem marad más: hála és remény.
Mert ha mi már nem is tudunk kérni,
a tekinteted kér helyettünk is, Szűzanyánk.
Maradj velünk, míg úton vagyunk újra,
s ha messze sodorna minket az idő,
hadd vigyünk egy darabot Somlyó nyugalmából –
melyben Te vagy, s velünk a Megváltó.
2025. június 7., Csíksomlyó