Iochom Zsolt: A Mária-kertben
Ma a Mária-kert ösvényein jártam,
csendben susogtak a fák,
és a lelkemben harangok kongtak,
mint pünkösd hajnalán Csíksomlyón.
A Magyar nemzet udvarába léptem,
mintha ezer év állt volna vigyázban,
szétszakított szívek dobbanása,
és egy anya mosolya fogadott.
Mária nem múlt el,
nem lett márványba zárt könyörgés.
Ő itt van, léptei nesztelenül kísérnek,
és arcunkat tenyerébe simítja.
Hisszük és valljuk, nemcsak szavak ezek,
hanem vérünkből sarjadt valóság,
mely átöleli Szent István esküjét,
és ott van a vándorok könnyeiben.
Jöjjetek hát, lépjetek be ti is az udvarba,
ahol nem zászló, hanem szív lobog,
ahol újra felajánljuk önmagunkat:
életünket, nemzetünket az örök Anya kezébe.
2025. július 12., Csíksomlyó