Iochom Zsolt: Mária Magdolna és a Mester
Könnyeim sűrűn hullnak a porba,
s üres a sír, üresebb, mint a szívem.
A kövek hallgatnak, a kert is néma,
s én már csak egy kérdést hordok: Hol van?
Miért sírsz, asszony? Kit keresel?
Hangom szelíden kérdez, de nem ismersz.
Még tart a gyász köde a szemed előtt,
pedig a halál már mögötted van.
Ha Te vitted el, kérlek, mondd meg,
hova tetted Őt, hadd vigyem el én!
Már nem vágyom másra, csak rá találni,
még holtan is... csak tudjam, hol van.
– Mária!
– Rabboni! Mester! Te vagy!
Nem kell több szó. Nevedben minden válasz.
Egyetlen megszólítás újraélesztett,
mert ismertél, és hívsz. Élőn. Most.
Ne tartóztass, most küldetésed van.
Menj, mondd meg testvéreimnek:
„Láttam az Urat!” – ez legyen az örömhír,
mely túlél minden könnyet és halált.
2025. július 23., Csíkszereda