Egy szeptemberi napsütéses délelőtt az óvónéni így szólt:
– Gyerekek, ma különleges napunk lesz! Őszi sétára megyünk a parkba. Vegyetek kabátot és ne felejtsétek el a jókedveteket sem!
Józsi izgatottan kapta magára a kis kabátját, és a hátára vette fekete-piros hátizsákját. Már előre elhatározta, hogy telepakolja majd színes levelekkel és fényes gesztenyékkel.
Amikor megérkeztek a központi parkba, a gyerekek ámulva nézték a fákat. A sárga, piros és barna levelek lassan hullottak alá, mintha apró, színes pillangók repkedtek volna körülöttük.
– Nézzétek, milyen szép ez a levél! – kiáltott fel Józsi, és felkapott egy hatalmas barnát. Aztán tréfásan a fejére tette, mintha sapka lenne. A többiek nevetésben törtek ki, még az óvónéni is mosolyogva csóválta a fejét.
A falevélgyűjtés után jött a gesztenyevadászat. A gyerekek szorgalmasan kutattak a fák alatt. Józsi talált egy kerek gesztenyét, de mikor jobban megnézte, látta, hogy lyukas.
– Jaj, ebben egy bogár lakik! – kiáltotta. Az óvónéni odahajolt, és halkan magyarázta:
– Bizony, a bogarak is szeretik a gesztenyét. Ez is a természet része.
Józsi elmosolyodott, és tovább keresett. Végül egy maréknyi fényes, sima gesztenyét pakolt a táskájába.
– Adok belőle apának és anyának is! S a tesómnak is! – mondta büszkén.
A séta végén az óvónéni megengedte, hogy a gyerekek még egy kicsit játszanak a park játszóterén. Józsi a hintára ült, és magasra szállt, mintha el akarná érni a színes faleveleket a fák tetején.
Hazafelé ballagva minden gyerek a saját kis táskáját szorongatta, tele a nap kincseivel, büszkén mesélve szüleiknek.
Józsi megállt egy pillanatra, és boldogan mondta:
– Ez volt a legszínesebb nap az oviban!
Az apukája rámosolygott:
– Bizony, Józsi, és még sok ilyen színes nap vár ránk. Csak észre kell venni a csodákat!
Józsi akkor elhatározta: ezentúl minden falevélre úgy néz majd, mintha apró csoda lenne.