Iochom Zsolt: Mari
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény félárva zsidó leány Budapesten, akit Máriának hívtak. Trafikban dolgozott anyja mellett, szivarfüst és újságszag között. Ugyanabban az időben élt Budapesten egy székely ifjú, Benedek Elek. Nemesi vérből sarjadt, de szíve a mesékhez és az igaz szóhoz húzott. Egy napon, mikor felettese társaságában betért a trafikba, a leány merészen vitába szállt a főszerkesztővel. Elek úgy elámult, hogy fizetni is elfeledett. Másnap ibolyával tért vissza, s attól fogva nap nap után ott kereste a lányt. Szívük lassan úgy összeforrt, mint két hajtás ugyanazon ágon. Bár sokan mondták: „Rangon alul választasz, Elek!”, ő nem törődött a világgal. Másfél év múltán megkérdezte a leányt:
– Álmot láttam, Mari. Virágos almafa tövében szenderegtem, s te piros rózsát ejtettél a mellemre. Igaz-e az álmom?
– Igaz – felelte a leány.
Így lettek egymáséi. Hat gyermekük született, s az ügyes asszony olyan jól forgatta a háztartást, hogy mindből tanult ember vált. Mari volt az ész és az erő, Elek meg a szív és a szó.
Amikor Kisbaconban házat építettek, Elek a homlokzatára vésette felesége nevét: Mari.
„Ebbe a házba befalaztam a lelkem” – mondogatta. S valóban, a ház falaiban ott zengett minden örömük és bánatuk.
Egy nyári napon Elek kezéből kiesett a toll, s elszenderült örökre. Mari pedig nem hagyta el kedvesét: másnap utána ment.
Azóta is ott pihennek együtt Kisbaconban. A házuk homlokzatán pedig egyetlen szó őrzi szerelmüket: Mari. Aki arra jár, láthatja, hogy nemcsak kőbe, hanem az örökkévalóságba is bevésődött. A Benedek Elek Emlékház mindenkit szeretettel vár nem csak a Magyar Népmese Napján… Aki nem hiszi, járjon utána!
2025. szeptember 30., Székelyudvarhely