Iochom Zsolt: A sebek fényében
A hegy csöndjében imádkozott,
szíve az ég felé nyílt,
és az isteni szeretet
láthatatlanul átölelte.
Nem emberi kéz érintette,
nem szó, nem kard, nem láng,
hanem a szeretet mélysége
vájt jelet tenyerébe.
Sebek nyíltak,
de bennük nem fájdalom lakott,
hanem a Megfeszített közelsége,
a megváltó szeretet.
A test megtört,
de a lélek kitárult,
eggyé forrva Krisztus szívével,
mint tűz a parázsban.
És ma is hív a jel:
nem a seb a titok,
hanem az, hogy a kereszt
mindannyiunkban szeretetté válhat.
2025. szeptember 17., Székelyudvarhely