Iochom Zsolt: Kisebb a kisebbek között
Nem volt pap, csak fényszavú vándor,
ki mezítláb járt az igazság porában,
s a széllel együtt énekelt az égről,
hol Isten arca tükröződött ránk.
Nem magyarázott, csak élt. Csöndjében szólt az Ige,
ahogy a Nap testvér felkelt, s megáldotta a földet.
A Víznővér csorgott szelíden a köveken,
a Tűztestvér dalolt, s ő hálát adott érte.
Nem akart több lenni, mint a legkisebb,
ki lehajol a sárban fészkelő féreghez,
s testvérnek hívja a madarat, a sziklát,
mert minden szív Istenhez térhet meg.
A szegénység: tükör, melyben nincs enyém,
csak a megosztott kenyér íze marad.
Az alázat: szárny, mely nem emel, csak hordoz,
s a testvériség: ölelés, ami sose fogy el.
Ferenc, te földillatú szent,
ki a Napba néztél, s nem vakultál meg,
taníts minket is látni, nem birtokolni,
Áldás és békesség kísérje imáink…
2025. október 4., Csíksomlyó