Iochom Zsolt: Szavak az utókornak
(*Az aradi vértanúk kivégzésük sorrendjében elhangzott utolsó mondataik alapján)
Bitófák tövében születik új lélek,
kereszt árnyékában edződik a hit.
A sors nem átok, csak próba a nemzetnek,
hogy Krisztus módjára is tudjon szeretni.
Tegnap hősök voltunk, ma mártírok lettünk,
de ugyanaz a láng ég bennünk ma is.
A hazaszeretet nem ismer időt,
s majd az utókor minket igazol.
Ifjúság, ti vagytok az új hajnalfény,
őrizzenek rátok az Árpádok szentjei.
Legyen Krisztus a szívetek, s a haza az életetek,
mert e kettő együtt az öröklét ereje.
E sátáni világban is ragyog a becsület,
még ha bitó az ára, s hamis a győzelem.
De jön még forradalom és szabadságharc,
s elsöpri a sötétet, hol árulás terem.
Tizenhárom szív indul Istenhez ma este,
küldöttség a mennyben, a magyar ügyért.
S ha ott megállnak az angyalok között,
meghajol majd az ég is előttük.
Az ég kapuján állok, ítéletre hívnak,
de bennem nincs más, csak csend és bizalom.
Kicsiny szolgád voltam, Uram, e földön,
most légy Te bíróm, ismered a lelkem.
Kereszt és bitó: két testvér az áldozatban,
csak más-más névvel hívja őket a világ.
De mindkettőből fény fakad az égig,
mert a szenvedés is Isten dicsőségét szolgálja tovább.
Két keresztény néz egymás szemébe,
és mégis az ördög kártyáját keveri.
De ki ne tudná: Krisztus sem vétett,
mégis keresztet vitetett vele az ember.
Ha üres lett volna minden napom,
rettenetes volna most az elmúlás.
De hálát adok: katonája voltam az Égnek,
s a kardom is imává vált, mielőtt lehullt rám a gyász.
A világ még alszik, sötét takaró fedi,
de majd felébred, ha megzendül a csend,
ha megérti: hóhérkéz nem temet el szívet,
csak emlékké kovácsol minden szent nevet.
Szolgáltam, szolgáltam, e szó az imám,
mert a haza is templom, nemcsak az oltár.
Ha testem porrá lesz, szolgálni fog az is,
hogy virággá legyen majd minden kihulló vércsepp.
Nem félünk a haláltól, barátunk lett rég,
mert vállunkon hordtuk naponta az ég súlyát.
Aki szabadon élt, szabadon is hal meg,
s a halál csak kapu, nem a vég…
Szívemet Te gyújtottad, Uram, hogy égjen,
s lobogott is népemért, hazámért.
Most elviszem lángját a csillagok közé,
hadd világítson örökké a magyar ügyért!
2025. október 6., Székelyudvarhely
*A kivégzés előtt elhangzott utolsó mondatok – a magyar nemzeti hagyomány szerint – a következők voltak:
1. Lázár Vilmos: Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek.
2. Dessewffy Arisztid: Tegnap hősök kellettek, ma mártírok… Így parancsolja ezt hazám szolgálata.
3. Kiss Ernő: Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.
4. Schweidel József: A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot.
5. Poeltenberg Ernő: Szép deputáció megy Istenhez a magyarok ügyében reprezentálni!
6. Török Ignác: Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam.
7. Láhner György: Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon. És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom.
8. Knézich Károly: Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat.
9. Nagy-Sándor József: De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben. Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett.
10. Leiningen-Westerburg Károly: A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját.
11. Aulich Lajos: Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom megértik azt a szolgálatot.
12. Damjanich János: Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt.
13. Vécsey Károly: Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.