Október elsejét az UNESCO Yehudi Menuhin javaslatára 1975-ben a Zene Világnapjává tette.
Az alábbi naplóbejegyzés irodalmi képzelet szüleménye: elképzeli, milyen gondolatokkal, érzésekkel ünnepelt aznap este a világhírű hegedűművész és karmester. A szöveg nem történelmi dokumentum, hanem tisztelgés Yehudi Menuhin és a zene varázslatos ereje előtt.
1975. október 1.
Ma új ünnep született: a Zene Világnapja. Sokáig kerestük a megfelelő időpontot, de tudtuk, nem köthetjük egyetlen zeneszerzőhöz, nemzeti hagyományhoz vagy történelmi eseményhez. A zene többet jelent ennél: mindenkié, mindenhol és minden időben. Ezért választottunk egy „üres” napot, amelyet nem terhel múlt, hanem nyitva áll a jövő számára.
George Enescu, mesterem, tanított meg arra, hogy a zene nem pusztán technika, hanem lélegzet, ima és szeretet. Tőle tanultam meg, hogy a legapróbb hang is lehet egy egész világ.
Október elseje így lett a nap, amikor a világ egyszerre ünnepelheti a zene egyetemes nyelvét, azt a hangot, amely határok nélkül érteti meg egymással az embereket.
Ahogy egykor vallottam: „A zene mindenkié, nem ismer faji, vallási vagy társadalmi korlátokat. Egyetlen feladata van: összekötni bennünket egymással és a világegyetem harmóniájával.”
E naptól kezdve minden október elsején erre emlékeztetjük a világot. Nem egyetlen névnek vagy történetnek állítunk emléket, hanem magának a zenének – annak a csodának, amely közös emberi nyelvünk.