Iochom Zsolt: Halottak napjára
Nem maradt más csak csend és emlék,
de bennünk még él minden mosolyotok.
A szék üres, a szó elmarad,
de a szeretet tovább dobban bennünk.
Nem látjuk már kezetek mozdulatát,
de sok gesztus belénk égett rég.
S ha csöndben vagyunk, még halljuk talán
azt, amit szívetek tanított: „Ne félj.”
Halottjaink, ott élnek Istennél,
ahol már nem számít idő, se év, se nap.
Csak örök jelen van, és béke,
ahol minden múlt fájása virágba fakad.
Ma mécses gyúl, de nem csak a sírnál,
lelkünkben is fény ébred újra.
És minden ima, amit értük mondunk,
egy halk ölelés ott a menny kapujában.
Uram, fogadd őket szereteted mélyébe,
s taníts minket úgy élni, ahogy ők éltek.
Hogy ha eljön a mi időnk is egy napon,
ne búcsú legyen… csak hazatérés.
2025. november 2., Csíkszereda