Iochom Zsolt alkotói oldala

Keresés ebben a blogban

Iochom Zsolt: Illyés Gyula

november 11, 2025

Link lekérése
Facebook
X
Pinterest
E-mail
Más alkalmazások

Ő

szavak

erejével

hidat emelt,

népét szolgálta…

apeva vers

Link lekérése
Facebook
X
Pinterest
E-mail
Más alkalmazások

Népszerű bejegyzések

Iochom Zsolt: Ki a magyar?

Iochom Zsolt: Ki a magyar? (Krasznahorkai után szabadon*) Még egy ilyen népet, mint ti vagytok, nem hordott a hátán a föld… s mondom ezt nem gőggel, hanem a szív legmélyéből fakadó hitvallással, mert kevés olyan nemzet van, amely annyit szenvedett, s mégis ennyiszer talpra állt, amelyet annyiszor próbáltak megtörni, s mégis újra és újra életet lehelt önmagába, mert nálatok tisztább szándékú, kitartóbb, a sorssal ennyit birkózó emberekkel nem találkoztam sehol, és mivel közétek tartozom, hisz magyar vagyok, annak ellenére, hogy Romániába születtem, Trianonnak „hála”, ami számomra nem csak egy kastély, hanem egy fájó történelmi igazságtalanság, nehéz is pontos szavakat találnom arra, miben rejlik ez a titkos, szinte kimondhatatlan vonás, ami mindannyiunkban ott ég, ez a mély, izzó magyar tűz, amely nem hagy el még akkor sem, ha minden más elhagyott határon innen és határon túl… mert ha azzal kezdem, hogy magyarnak lenni nem egyszerűen származást, hanem hivatást...

Iochom Zsolt: Ima árvíz idején

Iochom Zsolt: Ima árvíz idején Uram, ki ismered a víz titkos útját, a föld alatti csöndeket és az emberi szívek remegését, nézz le most ránk, könyörögve kérünk. A part már nem part, az udvarokat víz mossa, valaki térdig a vízbe jár, valaki csak imádkozik, mert mást már nem tud tenni. Parajdnál a sóbánya is veszélyben – a helyiek gyertyát gyújtottak, só és ima keveredik a beömlő áradattal. Őrizd meg, Uram, amit emberi kéz faragott és évszázadok emléke óvott. Adj nekik reményt – ne hagyd elveszni... Add, hogy legyen erő a fáradt karban, figyelem és fegyelem, csend a pánik helyén. Remény a szívekben, hit a lelkekben. Mert ilyenkor már nem számít kié a föld, kié a hit, csak az, hogy valaki lehajoljon a másikhoz. Most segíts meg, Mária… hogy ne legyünk egyedül ebben a nehéz helyzetben. Ámen. 2025. május 27., Székelyudvarhely

Parajd, a mélység emlékezete

Szomorú a szívem. Valami egészen személyes, mély fájdalommal. Mert Parajd most nem csupán egy helységnév a térképen. És a sóbánya, amely sokaknak csak turistalátványosság, vagy megélhetési forrás, a gyógyulni vágyók számára szent hely volt. A sóbarlang levegője gyógyított: de nemcsak a tüdőt, hanem a lelket is. Ez a mélység az áldás helyévé vált. Kis családommal minden évben újra és újra visszatértünk. Kisfiunk egyik kedvenc helye lett: hintázott, csúszdázott, nevetett a játszótér sarkában, míg mi pingpongoztunk, vagy épp egy finom kávét szürcsöltünk. Egyszer kipróbáltuk a kalandparkot is. A játszóházban fáradhatatlanul játszott, mindent kipróbált. A kápolnában együtt imádkoztunk, kézen fogva, hálával telve, ő pedig a kis Jézuskát csodálta. A bánya után megnéztük a lepkeház csodáit is – színes, rebbenő szárnyak kísérték lépteinket, mintha mesében járnánk. És persze a levendulás limonádé… az volt a kedvencünk. Kicsinek tűnhetnek ezek a pillanatok, de nekünk örök emlékké váltak Para...

Üzemeltető: Blogger