Ma az anyanyelv nemzetközi napja van. Szerettem volna a magyar szó szépségéről, a ragozás hajlékonyságáról, a nyelvünk finom árnyalatairól írni. De ma egyetlen szót kell elemeznünk: KÖZBIRTOKOSSÁG.
KÖZ – BIRTOK – OSSÁG
KÖZ
A „köz” nem egyszerűen azt jelenti: sokaké.
A „köz” a magyar nyelvben közösséget, együttességet, sorsközösséget jelent.
Közélet.
Közérzet.
Közös.
A székely történelemben a „köz” a földközösség volt.
Az ősfoglaláskor a székelység első birtokszervezete a földközösség volt. A nyílföldet, az osztóföldet felosztották – de az erdők és legelők közös és osztatlan használatban maradtak.
A „köz” itt nem politikai kategória. Hanem életforma.
BIRTOK
A „birtok” a magyar nyelv egyik legmélyebb szava.
Nemcsak tulajdont jelent.
Hanem gyökeret.
Megmaradást.
Felelősséget.
Dr. Csiby Andor 1939-ben megjelent könyvéből világosan kiolvasható: a székely közbirtokossági vagyon nem állami eredetű juttatás, hanem az ősfoglalás koráig visszanyúló tulajdonközösség, amely a székelység katonai-társadalmi berendezkedéséből fejlődött ki.
Ez nem „visszaadott” vagyon.
Ez eredeti birtok.
A székelység nem királyi adományként birtokolta földjét.
Nem az államtól kapta.
Hanem együtt foglalta el és együtt tartotta meg évszázadokon keresztül. Trianonig.
-OSSÁG
Az „-osság” képző állapotot, minőséget, létformát fejez ki.
Magyarság.
Szabadság.
Közösség.
A „közbirtokosság” tehát nem pusztán egy jogi konstrukció.
Hanem létállapot.
A szó maga mondja ki: a birtok közösségi minőség.
Amikor a szó mögül kihúzzák a jelentést
Az ozsdolai közbirtokosság esete ma már nem elméleti kérdés. A minapi jogerős ítélet után 2500 hektár erdő került át az állam nevére.
A román állam a restitúciós törvényekkel korábban elismerte: a kommunista államosítás jogtalan volt.
Most azonban új narratívával él: nem 1948-ban vették el, hanem már 1921-ben.
Ez jogi csűrés-csavarás, a történelmi realitás helyett.
A következmények viszont nagyon is kézzelfoghatók:
- a közösségi tulajdon eltűnik,
- a helyi gazdálkodás megszűnik,
- a székely közösségi autonómia gyengül,
- az erdők állami kézbe kerülnek.
Ez nem elszigetelt eset. Ez tendencia.
Miközben Ozsdola ügye lezárult, a papolci Imreh Albert Közbirtokosság ellen már folyamatban van az új per. 747 hektár erdő. 646 hektár legelő.
A forgatókönyv ugyanaz.
Anyanyelv és szülőföld
Ma az anyanyelv napja van.
És mi mást ünnepelhetnénk, mint azt, hogy a magyar nyelv még mindig képes kimondani azt, amit néha a jog nem akar látni?
A „közbirtokosság” szóban benne van a történelem.
Benne van az ősfoglalás.
Benne van az együtt birtokolt erdő.
Benne van a felelősség és a közösségi jog.
Amikor egy szó jelentését elhomályosítják, akkor nemcsak egy jogintézményt ér támadás. Hanem anyanyelvünket is.
Mert ha a „köz” többé nem köz,
ha a „birtok” többé nem birtok,
akkor az „-osság” is kiüresedik.
Ma tehát nemcsak az anyanyelv szépségéről kell beszélnünk, hanem arról is, hogy a szavaink mögött valódi tartalom álljon.
A „közbirtokosság” nem múlt idő.
Nem lábjegyzet.
Hanem élő szó.
Vigyázzunk KÖZÖSségünkre, BIRTOKainkra.