Iochom Zsolt: Csíksomlyói tavasz
Csíksomlyó áhított csendjében,
szelíden az ébredő fénybe,
a fák ágaira rügyet álmodik a tavasz,
s virágba borul a remény is lelkemben.
A kegyhely ölében megpihen a fény,
s a búcsúra emlékező lelkek
új imákat szőnek a lombok között,
mert jön a tavasz, és vele az élet újra kivirágzik.
Léptek nyoma őrzi az utakat,
melyeken annyi szív zarándokolt már,
s minden kavics egy-egy kimondott szó:
egy fohász, egy könny, egy csendes hála.
Ott, a Szűzanya tekintete alatt
nem marad egyetlen lélek sem árván,
mert aki ideér, az hazatalál
a kegyelem lassú, örök tavaszában.
És mikor a nap megérinti a keresztet,
aranyba vonva a hegy oldalát,
úgy ébred bennünk újra a bizonyosság:
a hit nem hervad el soha, csak kivirágzik újra,
mint Csíksomlyón a tavasz…
2026. március 23., Csíkszereda