Iochom Zsolt: Zarándokok
Hajnal előtt indulnak.
A falvak még alszanak,
de az úton lévők már imádkoznak.
Lépések koppannak a köveken,
botok érintik a földet,
s valahol minden szív
ugyanabba az irányba fordul.
Csíksomlyó felé.
Nem csupán emberek mennek.
Velük tartanak a kimondatlan kérések,
az évek óta hordozott terhek,
a gyógyulásra váró fájdalmak,
a könnyek és a remények.
Egy édesanya a gyermekét viszi a szívében.
Egy édesapa a családjáért imádkozik.
Egy idős ember minden lépésével hálát mond.
Lépésről-lépésre haladva
lassan eltűnnek a különbségek.
Nem számít, honnan érkeztünk,
milyen nyelven mondjuk az imát,
milyen keresztet hordozunk.
Csak az számít,
hogy ugyanaz a hívás vezet.
A csíksomlyói Nyeregben
vársz ránk.
Anyai türelemmel.
Úgy, ahogyan évszázadok óta
várod az érkezőket.
És amikor megérkezünk,
már nem fontos a fáradtság,
nem fontos az út pora,
nem fontos a megtett kilométerek száma.
Csak a jelenlét.
A csend.
A kegyelem.
Az a pillanat,
amikor egy nép térdel le egyszerre,
és minden szív ugyanazt suttogja:
Maradj velünk.
Könyörögj érettünk!
2026. május 23., Csíksomlyó