Iochom Zsolt: Csíksomlyói telihold
Csíksomlyó fölött ma telihold virraszt,
mint hosszú évek óta mindig ugyanaz.
A hegyek vállán ezüst fény pihen,
s a csend úgy ül a tájon, mint egy régi ima.
A nyereg felől halk szél indul útnak,
megérinti a kereszteket, a fákat,
s ahogy végigsuhan a füvek között,
eszembe jut minden, amit itt hagytak az emberek.
Két világ találkozik ilyenkor talán:
az egyik a föld porából épült,
a másik abból a fényből,
melyet senki sem tud megfogni.
A hold nézi a kegytemplom tornyát,
nézi az utakat, melyeken annyian jöttek,
és nézi a kis mécseseket a szívekben,
amelyek soha nem hagyják kialudni a reményt.
Ne félj! súgja a fény az éjszakának,
hiszen minden sötétség mögött ott vár a hajnal.
Ahogy az ember is tovább indul,
ha igaz barátként mellé szegődik a hit.
Csíksomlyó felett a hold nem csupán világít,
hanem őrzi mindazt, amit szeretünk:
a családot, a hazát, az emlékeket,
és azt a szép reményt, amelyből az élet születik újra.
2026. június 1., Csíkszereda