 |
| Kányádi Sándor dedikál Csíkszeredában / Fotó: Iochom Zsolt |
Iochom Zsolt: Örök szépség költője...
(Kányádi Sándor emlékére)
Egyszer majd szép lesz minden...
Mondogatta mindig nagyapám,
Ne félj, fiam, a gyermekkor
egyszerű öröme nem tart soká’
Mióta élek
nagyokat
álmodok
Jó volna fától fáig
felfedezni a világot.
Hadd lássam tisztán
a fától az erdőt.
mosolyok
mögött
ecet
savanyodik
Nevükön kellene
nevezni dolgokat
Játszva magyarul
árván hontalan.
Mélyhűtött
álmok helyett,
valós tetteket!
Húsomba vág szavad
Mi lennék
nélküled?
Ne szólj!
Velünk az Isten.
– Azt bünteti, kit szeret?!
Tűnődve áll a férfi
Két nyárfa közt, a dombtetőn...
Útra kél - otthonról hazatér.
Mióta élek
hittel
remélek
lesz Tavasz,
lesz Feltámadás!