Ötszáz év. Fél évezred. Ennyi idő telt el azóta, hogy 1526. június 13-án a Székelykeresztúron született ferences szerzetes, Nyújtódi András befejezte a Bibliában található Judit könyvének magyar nyelvű fordítását. Ezzel megszületett a ma Székelyudvarhelyi kódexként ismert egyik legbecsesebb nyelvemlékünk darabja.
A történelem viharai közepette született ez a mű. Abban az esztendőben, amikor Magyarország a mohácsi csata felé sodródott, egy szerény kolostori cellában valaki a magyar szó erejét építette. Nem hatalmat, nem dicsőséget keresett, hanem azt akarta, hogy szeretett testvére anyanyelvén olvashassa Isten igéjét. Nyújtódi András nem uralkodóknak, nem főpapoknak, nem a történelemkönyvek számára dolgozott. Munkáját húgának, Nyújtódi Juditnak ajánlotta. Szavai ma is megható közelséggel szólnak hozzánk: „Íme azért, én szerető húgom, Nyújtódi Judit, az te neveden való szent asszonynak könyve, melyet én az te szegény bátyád, Nyújtódi fráter András, megírtam az deáki betűről ez magyar nyelvre … Ne nézzed pedig, szerető húgom, ez írásnak az ő paraszt voltát, hanem az ő igaz értelmét…”
 |
| Fotók: Barátok-temploma FB oldala |
Ötszáz év távlatából hálával gondolunk Nyújtódi Andrásra, a székely szerzetesre, aki hitt a magyar szó erejében. Munkája túlélte a birodalmak bukását, a háborúkat és az évszázadokat, hogy ma is emlékeztessen bennünket: nyelvünkben nemcsak múltunk, hanem lelkünk egy darabja is él. Ötszáz éve magyarul szól hozzánk. És ma is értjük üzenetét…
Iochom Zsolt