Iochom Zsolt: Amit továbbviszünk
Ma is harang szól a templom tornyából,
de hangját elnyeli a világ zaja.
Háborúk árnyékában nőnek fel gyermekek,
s egyre több otthonnak nincs már ablaka.
A Kárpátok még őrzik a csendet,
a régi házakban emlékek laknak,
s anyáink nyelvén, ha imádkozunk,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Magyarok Nagyasszonya, látod-e,
milyen törékeny lett körülöttünk a világ?
Nem csodát várunk, csak annyi fényt,
hogy egymás szemében felismerjük a testvért.
Mert nem a múltban kell örökké élnünk,
hanem jövőt építeni abból, ami megmaradt:
egy szó, egy dallam, egy anyai ölelés,
s a hit, mely a romok között is erőt ad.
És ti, akik majd utánunk jöttök,
ne örököljétek minden félelmünket.
Legyen a béke több, mint kimondott szó,
s a szeretet bátrabb, mint a gyűlölet.
Mert addig él egy nép, amíg van,
ki nemcsak emlékezni, de szeretni is mer,
s míg egy gyermek az anyanyelvén álmodik,
a holnap újra bennünk kezdődik el…
2026. október 8., Székelyudvarhely