Ma búcsúzunk Pál-Antal Sándor erdélyi magyar történésztől és levéltárostól, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjától, Marosvásárhely és Csíkmadaras díszpolgárától.
1939. szeptember 26-án Csíkkarcfalván született, Csíkmadarashoz családi gyökerei és személyes emlékei kötötték. Középiskoláit Nagybányán és Csíkszeredában végezte (1956); majd a Babeș-Bolyai Egyetemen történelem szakos tanári diplomát szerzett (1963). Évtizedeken át kutatta Marosvásárhely és a Székelyföld múltját, és akkor is folytatta munkáját, amikor alig volt remény arra, hogy eredményei nyomtatásban megjelenjenek.
A rendszerváltás előtt csendben végzett kutatómunka is hozzájárult ahhoz, hogy a következő három és fél évtizedben több mint hatvan könyv jelent meg szerzőként vagy társszerzőként jegyzett munkáiból. A Székelység története tankönyv szakmai lektorálása is az ő nevéhez fűződik. Könyvfejezeteinek és szaktanulmányainak együttes száma több százra tehető. Írásaival levéltári források egész sorát tette közkinccsé, tudományszervezőként pedig összefogta a fiatalabb marosvásárhelyi történészek munkáját, és erősítette a magyar és román levéltárosok együttműködését.
Akik együtt dolgoztak vele, szerény, segítőkész emberként emlékeznek rá, aki szívesen megosztotta tudását. Hálával gondolunk rá mindazért, amit közös múltunkból feltárt és továbbadott.
Emléke legyen áldott! Nyugodjék békében.
Tisztelettel:
Iochom Zsolt

