Iochom Zsolt alkotói oldala

      (A magyar nyelv napjára) Nyelvednek rendületlenül Légy híve, ó, magyar; Szavaid bölcsőd, életed, Mely ápol s betakar. A nagy világon túl sehol Nem szól úgy másik nyelv, Mint itt, hol hangod született, S hol mindig helyet lel. E tájon annyi századon Daloltak őseid, Ez a nyelv őrzött múltakat, S ad új reményt nekik. Itt álmodott hős Árpád népe Szebb, szabad holnapot, Itt zengték százak Szózatod, Hogy rabigát tiporj. Szabadság! Itt zengett dalod, Tiszta, bátor, szabad, S elnémult annyi ajk, de szívük Megőrizte szavad. És annyi tört szív, fájdalom S viszály után ma is - Megőriz téged, ó, magyar, A hűség lángja itt. Nyelvek hazája, nagy világ! Halljátok hangomat: "Ezerszáz évnyi múltunk ír Még számos holnapot."   Nem lehet, hogy szavunk fakó Porrá hulljon hamar, Hogy elnémuljon minden dal, Mit magyar ajk dalol. Nem lehet, hogy e büszke nyelv, E szív, e tiszta ész, Hiába várja álmait, S a holnap kárba vész. Még jőni fog, még jőni kell Oly kor, hol égi fény Sugároz minden mond