Iochom Zsolt: Határtalan hazám Százhat év telt el. Százhat év, amióta vonalakat húztak folyókra, hegygerincekre, falvak közé, udvarok közé, családok közé. De hogyan lehetne vonalat húzni egy altatódalba? Egy imádságba? Egy nagymama hangjába? Egy szóba, amelyet először tanultunk meg kimondani? A nyelven nincs vámház. Az emlékezetnek nincs útlevele. A szeretetnek nincs határátkelője. Június negyedike. Ezért különös nap ez. Gyásznap. Mert vannak fájdalmak, amelyek nem múlnak el attól, hogy eltelt egy évszázad. És ünnep. Mert vannak örömök, amelyeket nem lehet elvenni. Sem rendelettel. Sem fegyverrel. Sem újra rajzolt térképekkel. Itt, a csíksomlyói Fodor-háznál, a Székely Hadosztály emlékművénél nem a veszteség az utolsó szó. Hanem a megmaradás. Az a makacs, székelyes, csendes megmaradás, amely nem kiabál, nem követel, nem magyarázkodik, csak él tovább. Egy dalban. Egy versben. Egy harangszóban. Egy gyermek első magyar szavában. Mert nem az számít, hol húzódnak a határok a térk...
- Link lekérése
- X
- Más alkalmazások