Iochom Zsolt alkotói oldala

Iochom Zsolt: Csak egy pillanat… Csak egy pillanat volt, s nem jött több utána, az idő megállt… s mégis robog tovább, egy sóhaj talán – s már nem volt más válasz, csak csönd, csak árnyék, csak fájó hiány. Most kérdezzük: miért? – de nincsen felelet, s ilyenkor oh, mit is mondhatnánk… Tavasz van, rügy fakad, rigódal zeng újra, a föld ünnepel, zöld ruhába öltözik, de egy otthon most néma, a csendje nehéz, s egy szív a veszteség súlyát cipeli. Oly kegyetlen ez: sokan a virágzó fákban gyönyörködnek, de van, akinek e tavaszi nap csak könnyeket terem. E vers hadd legyen intő, némán kiáltó szó, hogy semmi se örök, és minden mulandó. Ne halogassuk a fontos dolgokat, az egészségünk, ne hagyjuk, hogy a testünk csak tűrjön, némán! Az élet ajándék – törékeny, egyszeri, s minden nap egy csoda, éljük meg a pillanatot… 2025. április 4., Székelyudvarhely